A tejcukor-érzékenységről tejcukorérzékenyeknek 1. részAz alábbi ismertetőben dr.Barna Mária a Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke tanulmányát adjuk közre 2 részben a laktóz-intoleraciáról. Az 1. rész röviden vázolja, mi a tejcukorérzékenység, milyen szerepe van a tejnek a szervezet működésében, mi történik, ha a tejcukor nem szívódik fel, milyen panaszokat és tüneteket okoz és hogyan diagnosztizálható a tejcukor-intolerancia.

 

Amit tudni érdemes
Számos kérdés vetődik fel bennünk, amikor kiderül, hogy a panaszaink tejcukor-érzékenység miatt alakultak ki. Például ezek:

 

  • mi okozza a tejcukor-érzékenységet
  • elmúlhat-e az érzékenység
  • ihatok-e tejet
  • ehetek-e sajtot, túrót, kefírt, stb.
  • vannak-e tejcukormentes tejtermékek,
  • lehet-e más élelmiszerben is tejcukor?


A tej a tápanyagok valóságos tárháza
A felmerülő kérdések is jelzik, hogy a tej Magyarországon jelentős népélelmezési cikk, fontos alapélelmiszer. A tej kitűnő fehérjeforrás, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. A szervezet kalciumszükségletének 75 százalékát tejjel, illetve tejtermékekkel elégítjük ki. A tej csaknem valamennyi, a szervezet számára fontos tápanyagot megfelelő mennyiségben tartalmaz. Köztudott, hogy az anyatej az első félévben egyedüli táplálékként, önmagában is fedezi a csecsemő energia- és tápanyagszükségletét. Az állatvilágban is azt látjuk, hogy a szopás önmagában is hosszú ideig biztosítja az állat kicsinyeinek a fejlődését, növekedését. A tej tehát különleges helyet foglal el az élelmiszerek között. A legtöbb élelmiszer sokféle tápanyagot tartalmaz ugyan, de egy sem tartalmazza a tápanyagok olyan széles skáláját, mint a tej. Tej, illetve tejtermékek fogyasztása nélkül pl. nem könnyű a szervezet kalciumszükségletét fedezni. Érthető tehát, hogy a szakemberek örömmel fogadnak minden olyan megoldást, amely a tej, illetve a tejtermékek fogyasztását a tejcukor-érzékenyek számára is lehetővé teszi, hiszen tejre mindenkinek, gyermeknek, felnőttnek egyaránt szüksége van.

Tejcukor = laktóz
A tejcukor, a laktóz a tej szénhidrát-komponense. Kettős cukor  (diszacharid). Két egyszerű cukormolekulából, egy szőlőcukorból (glükózból) és egy nyákcukorból (galaktózból) tevődik össze. A tejcukor tejjel, illetve tejtermékek fogyasztásával kerül a szervezetbe.

A szénhidrátok csak akkor tudnak felszívódni, ha előbb lebomlanak egyszerű cukrokká. A tejcukrot felszívódásra alkalmas egyszerű cukrokká a bélnyálkahártya sejtjeiben található tejcukorbontó enzim, a laktáz (béta-galaktozidáz) hasítja szét.

Amikor nem szívódik fel a tejcukor (laktózintolerancia )

A tejcukor felszívódási zavarát a laktázenzim relatív vagy abszolút hiánya okozza. Ha ugyanis a tejcukor bontása elmarad, vagy elégtelen, akkor a tejcukor bontatlanul, változatlan formában kerül a vékonybél alsóbb szakaszaiba és a vastagbélbe. Az alsóbb bélszakaszokban tejcukor – megfelelő enzimaktivitás esetén – nem fordul elő; az egyszerű cukrok kb. 90 százaléka is felszívódik még mielőtt a vékonybél alsó szakaszába, az ún. csípőbélbe kerülne a béltartalom. Ha a laktóz hasítása elmarad, nem szívódik fel, s a fel nem szívódott laktóz ozmotikus hatást fejt ki, vizet szív magához. A béltartalom felhígulása ozmotikus, vizes hasmenést eredményez. Az emésztetlen cukor a vékonybél alsó részében és a vastagbélben bakteriális bontásnak esik áldozatul, erjedésnek indul, közben savanyú bomlástermékek, rövid szénláncú szerves savak (ecetsav, tejsav, vajsav, valeriánsav stb.) és gázok (hidrogén /H2/, széndioxid /CO2/, metán /CH4/) keletkeznek. A szerves savak tovább növelik a béltartalom ozmotikus hatását. Víz és Na+ áramlik a bélbe, a Na+ visszaszívódása pedig gátlódik. A savanyú béltartalom fokozza a bélmozgást és a vizes hasmenést erjedéses hasmenés súlyosbítja, a keletkező gázok pedig puffadást, hasi görcsöket okoznak.

Milyen panaszokat és tüneteket idéz elő a tejcukor-érzékenység?

A panaszok bizonyos mennyiségű tejcukor bevitele, vagy tejcukortartalmú étel elfogyasztása után rövidebb-hosszabb idő eltelte után, általában kb. 4-6 óra múlva jelentkeznek. A tejfogyasztás és a tünetek jelentkezése közötti kapcsolatot felismerve a laktózérzékenyek egy része nem szívesen iszik tejet, „nem szereti”, hiszen fogyasztása hányingert, hányást vált ki, hasi fájdalmat, a has feszülését, puffadást okoz. A görcsös hasi fájdalom mellett hangos, korgó bélhangokat, bélzuborgást észlelnek, érezhetővé válik a belek mozgása, és a hasmenésen kívül a bélgázosság miatt még flatulencia (gyomor- és bélgázképződés) is nehezíti a helyzetet. A széklet híg, habos, savanyú szagú, s nem ritka, hogy a végbél körül csípő érzést vált ki. A képződő gázok egy része felszívódik, más része szél formájában a végbélen át távozik.  A felszívódó hidrogéngáz a kilégzett levegőbe kerül és diagnosztikus jelentősége van ( l. kilégzési H2-teszt).

Gyermekkorban az is előfordulhat, hogy az alsóbb bélszakaszokban a béltartalom besűrűsödik, ezért nem észlelünk hasmenést, és csak a köldök körül jelentkező görcsös hasi fájdalom az egyetlen tünet. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy a néhány esetben észlelt fejfájás vajon a laktózintolerancia következtében alakult-e ki.

A tünetek jelentkezése és hevessége dózisfüggő, az enzimaktivitás mértékének a függvénye, de befolyásolja a gyomorürülés üteme és a vastagbél-baktériumok tevékenysége is. Csekély mennyiségű tejcukrot a laktózérzékenyek többsége jól tolerál. Vannak azonban olyan szenzitív egyének is, akiknek a legkisebb mennyiség is panaszt okoz.

Természetesen a hasmenésnek és a hasi diszkomfort érzésnek a laktózintolerancián kívül számos egyéb oka is lehet.


Hogyan diagnosztizálható a  laktóz-intolerancia?

  • A diagnózis a klinikai tünetek gondos észlelésén és a precíz laboratóriumi vizsgálatokon alapszik.
  • Elimináció-provokáció. Ha a tejet kihagyjuk az étrendből, a panaszok gyorsan elmúlnak, ismételt adására pedig visszatérnek.
  • Laktózterhelés. Tejcukorral végzett cukorterhelésnél nyert lapos (1,1mmol/l-nél kisebb emelkedést mutató) vércukorgörbe, és a terhelés kapcsán kialakuló hányinger, hányás, hasi fájdalom, has-puffadás, hasmenés stb. együttesen laktózintolerancia mellett szól.
  • Kilégzési H2-teszt. A leggyakrabban alkalmazott, és a legmegbízhatóbb vizsgálat. A lehelet normál körülmények között nem tartalmaz H2 gázt, mert a bélcsatorna alsó szakaszában, ahol a bélbaktériumok találhatók, megfelelő enzimműködés és felszívódás esetén nem juthat lebontatlan szénhidrát; az már a vékonybél felső szakaszán felszívódik. De laktózintoleranciában a fel nem szívódott cukorból bakteriális erjedés hatására  H2 gáz képződik, mely a bélből felszívódva a kilégzett levegőbe kerül, s ez egyszerű módszerrel  kimutatható. (l. kilégzési H2-teszt)
  • Laktázaktivitás mérése szöveti mintából. A laktázhiány vékonybél-biopszia útján nyert szövetmintából is kimutatható, de figyelembe kell venni, hogy az enzimaktivitás a bélfelület különböző részein különböző lehet, és az is igaz, hogy egy piciny szövetmintából nyert értékek alapján nehéz a teljes bélfelület enzimaktivitására következtetni.


Dr. Barna Mária
A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke